Egy kis faluban nőttem fel, Sárbogárd mellett. Édesanyám óvodavezetőként, édesapám rendőrként ment nyugdíjba. Az első számítógépem egy Commodore 64-es volt, amelyhez Basic nyelven egyszerű programocskákat írtam, meg persze sokat játszottam is. Akkoriban még nem volt számítástechnika az iskolai órarendben. A programozással először matematika szakkör keretében találkoztam. Természetesen nagyon izgatott a számítógépek tudománya. A rendszerváltás után 1990-től szerte az országban középszinten dupla szakot indítottak több iskolában is. Kísérleti osztályok voltak, két szakon végeztek azok, akik meg tudtak maradni a végéig, számítógépek programozását és rendszertechnikáját tanítottak, valamint szímvitelt, könyvelést és nyugatias szemléletű vállalkozásszervezést. A szervezési ismeretek akkor a Junior Achievement Magyarország keretében tanították, ami nagy újdonságnak számított. Gyakorlatban üzemeltettünk iskolai szövetkezetet, büfét. Volt marketing ismeretek meg a gondolkodásmód megismerése. Aztán 1998 után már nem a mi rendszerünkben érettségiztek, mi akkor „központi” szakmásító érettségi vizsgát tettünk (ez ma az emeltszintűnek felel meg). Így lett az eredeti szakmám számítógép programozó és képesített könyvelő. Programozást két nyelven tanultunk, Clipper-DBase és Pascal nyelven, emellett nyomtatók, RAID-ek, tűzfalak is a tananyag részét képezték, persze akkoriban azt sem tudtuk, hogy mit tanulunk.